Bécs, Beethoven idejében, különös város volt. Igen sok ember élt itt egy viszonylag kis területre összezsúfolva. A bérházak szokatlanul magasra nőttek, a belső kerületeket szűk, szinte mindig árnyékos utcácskák hálózták be. Az egyszerre pezsgő és fojtogató, világvárosias levegőjű városrészekből azonban a korabeli polgár egy rövid sétával az érintetlen természetben találhatta magát. Bécs mai külvárosai egykor idilli falvak voltak. Beethoven szívesen bolyongott a természetben, s a falu mindig felvidította. A titáni lélek itt elcsendesedhetett. A természet újra és újra előhívta belőle a költőt. De Beethoven természetköltészete nem kizárólag romantikus elvágyódásból vagy a szentimentalizmus korának illúzióiból táplálkozott. A feloldódásban, a természettel való egyesülésben – a 21. századnak is üzenve – az ember számára valódi alternatívát látott.

Műsor:

G-dúr zongoraverseny op. 58
VI. szimfónia op. 68

Közreműködik:
Fejérvári Zoltán – zongora

A sorozat házigazdája: Eckhardt Gábor
Vezényel: Hámori Máté