Ebben a nagyvárosi bérházban vízköpő őrzi a külvilágot a lakóktól, a lépcsőfordulókban fel-feltűnik egy törpe, és a néha élő szövetként lüktető falak megnyílnak az arra járók előtt. A mintapolgár G. azt hiszi, megtalálta itt igazi otthonát, de alig költözik be új albérletébe, máris eltéved a lakások és az elme útvesztőjében. Mikó Csaba szimbolista krimijében misztikus világot ábrázol; bolyongó főhősével a regény egyszerre idézi fel a kék virágot kereső Novalis-figurát és a valóságérzékelés válságát a Mátrixból, ugyanakkor az önmegfigyelés bonyodalmait is A John Malkovich-menetből vagy a Synechdoche, New Yorkból. A dráma- és ifjúsági regényíró Mikó első szépirodalmi művében a drámaiság és a derű terei nyitnak alagutakat, és elemi erővel húzzák a mindenkori felfedezőt az örökké válaszra váró kérdés felé: ha nem tudunk kilépni önmagunkból, mihez kerülünk közelebb? (Borsik Miklós)