Agyagkamasz

Ajánló

Katica és Guszti a mester-tanítvány viszony sokoldalú kérdéskörét járják körül, miközben megkísérlik a lehetetlent: műhelyükben megpróbálják megönteni a „tökéletes” porceláncsészét. Az öntés folyamata alatt különböző, meghatározó találkozásokat elevenítenek fel korábbi tanáraikkal, edzőikkel, mestereikkel. Ezek a relációk nem csak a múltjukra, de a jelenükre is nagy hatással vannak. Mit viszünk magunkkal egy-egy mester-tanítvány kapcsolatból? Milyen a jó mester? Hogyan formálja egy-egy ilyen találkozás a kamasz életkorából fakadóan képlékeny és kiforratlan személyiségét?

Katica és Guszti többek között ezekre a kérdésekre keresik a választ, miközben a sérülékenységéből fakadóan sok törődést és odafigyelést igénylő alapanyaggal, a porcelánnal dolgoznak. Vigyázniuk kell, hiszen mindennek lenyomata van: nem csak a porcelán felszínén, hanem az ember személyiségén is. Előadásunk együttgondolkodásra és párbeszédre hívja a nézőket; tanárai mindenkinek voltak és / vagy vannak. De mitől válik elementárissá egy mester-tanítvány találkozás? Ha egy adott szituációban saját magunk mestereivé válhatnánk, mit csinálnánk másképp? A színházi blokkot követő nyitásban a közönséggel együtt gondoljuk tovább az előadás fő témafelvetéseit, illetve közösen gondoskodunk a szemük láttára készülő porcelántárgyról.

Koncepció: Főglein Fruzsina, Kalocsai Dorottya, Kovács Domokos, Nagy Orsolya

Tárgytervező: Kalocsai Dorottya
Dramaturg: Nagy Orsolya

Játsszák: Katica – Főglein Fruzsina, Guszti – Kovács Domokos

Színházi nevelési szakember: Hajós Zsuzsa