"Asszem néha emlékszek... Asszem, hogy emlékszek... Ül az ágy szélén,
kezét a fejemre teszi, és azt mondja: hű de forró... Nemtom... Talán a
nő az intézetbe.... Próbálok, próbálok emlékezni, asszem hogy nő
volt."

A szellemileg visszamaradott Charlie Gordon zsenivé válásának fejlődéstörténetét, a mára világhírűvé lett Virágot Algernonnak című
novellát Daniel Keyes 1958-ban jelentette meg először novella
formájában. A nagy sikerre való tekintettel a ma is élő amerikai
szerző 1966-ban regényt komponálva az anyagból hősét elindította
a világsiker felé vezető úton. A könyv népszerűségét bizonyítja,
hogy két film is készült belőle, egy Oscar-díjas alkotás 1968-ban és
egy tévéfilm 2000-ben.

Néhány évtized múltán az Algernon-effektus alkotóit is megragadták a szövegben rejlő filmes lehetőségek, és ahogy a regény monológgá sűrűsödött, úgy lett rajta úrrá a filmekre jellemző ún. kihagyásos vágástechnika, mely az előadás nyelvét egy sajátos irányba terelte. Így az alkotók, Bicskey Lukács rendező és Ilyés Lénárd színész a hosszú monológok helyett filmszerűen pörgetett, apró jelenettöredékekből kezdett építkezni újszerű és sajátos formanyelvet teremtve.

Az előadás egyik sikere, hogy telt házzal szerepelt az ország legnevesebb meghívásos színházi fesztiválján, a Pécsi Országos Színházi Találkozón, azaz ismertebb nevén a POSZT-on.

Kritikák:

http://www.kulturpart.hu/uzenet_a_foldrol/33154/az_algernoneffektus_ereje

http://www.kulturprojekt.hu/algernon-effektus/

http://www.facebook.com/notes/fekv%C5%91-8/vaspor-meg-naspolya/26638241682419