Mai hangversenyünk első részében a mindenkori konvenciókkal előszeretettel és zseniálisan szembenő  Friedrich Gulda osztrák zongoravirtuóz és zeneszerző egyik legismertebb műve, az 1982-ben komponált Csellóverseny hangzik el. A szerzőnek a nemes és elegáns csellóhang, valamint a gyakran triviális katonazene ellentétét sikerült ebben a műben összebékítenie. A szólót Lida Limmer fiatal, osztrák csellóművész játssza.

A koncert második részét ifj. Johann Strauss egyik kevésbé ismert operettjének nyitányával kezdjük. A Waldmeister (Szagos müge) című színpadi műben a szerző fő motívumként egy olyan keringőtémát álmodott meg, amely magában foglalja a híres Kék Duna keringő első három hangjának fordított arpeggioját. S bár a kortárs kritikusok fanyalogtak e késői mű hallatán, Brahms csodálatát fejezte ki: Strauss pompás hangszerelése Mozartra emlékeztette őt.

A klasszikus zenekari repertoár kevés darabját övezi annyi rejtély, mint Schubert, legújabb számozás szerinti VII., „Befejezetlen” szimfóniáját. Egyrészt régebben általában nyolcadikként aposztrofálták, pedig korábban keletkezett, mint a hagyományosan hetedikként, mostanában nyolcadikként számozott, „Nagy”, C-dúr szimfónia. De valamelyest problematikus a „befejezetlen” jelző is, hiszen az elmúlt másfél század során sokan vélték úgy, Schubertnek valójában nem is igazán állt szándékában további tételekkel egészíteni ki a kompozíciót, miután felismerte, hogy e két tételben már mindent elmondott, amit akart. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a zeneszerző hozzákezdett egy harmadik tételhez is, amelynek Scherzóját egészében felvázolta, sőt a Trio-szakasz első ütemei is ránk maradtak. Akárhogyan történt is a dolog, a mű létezése hamarosan feledésbe merült, s a két befejezett tételt tartalmazó kéziratra csupán 1865-ben bukkant rá Johann von Herbeck, a komponista egykori barátja.

Az estet első vendégkarmesterünk, Guido Mancusi saját művével, a „Stil & Eleganz”, azaz Stílus és Elegancia című keringővel zárjuk.