A nagykamaszból felnőtté váló fiatalok álmaiból, az előttük álló életről való elképzeléseikből bontakozik ki a szomorú valóság: mivé válik két ember életközössége, ha nem jól választja meg céljait.  Ha megfelelve a rohanó világ, az önmagából kifordult társadalom kegyetlen elvárásainak, beletemetkezve a hírnév és karrier hajszolásába, az én-központú, embergyűlölő szerepkörbe, pont a lényeg vész el: önmagunk és a körülöttünk élők meg- és felismerésével, a kölcsönös, valódi szeretet gyakorlásával saját valódi céljaink elérése, mellyel egy boldogabb, teljesebb élet élhető. A darabban végigkövethetjük egy fiú és egy lány (egy férfi és egy nő) téves életút választásának minden következményét. Olyan játék ez, melyben a végén a két vesztes, és velük együtt a néző is fellélegezhet, a hibákat soha nem késő kijavítani és az újrakezdésre mindenkinek lehetősége van.
Samu és Lola a mai társadalom két meghatározó egyéni(etlen)sége, két (fél)életük üzenet a jövőnek, öregeknek és fiataloknak egyaránt: vegyétek észre magatokat és egymást, éljetek egész életet. Stella pedig, aki mindent lát, mindent tud, feltétel nélkül szeret és akarja a jó (út)választást, mi nézők vagyunk, akik megkapjuk a feloldozást: az élet nagyobb és okosabb nálunk. Mindig nyújt újabb és újabb segítséget hibáink felismerésére és kijavítására, parányi létünk teljesebbé tételére, az újrakezdés lehetőségére.