Ismeretlen ország polgárháborús forrongása közt keresi az élet és a túlélés lehetőségeit két ember, egy nő és egy férfi. Kik ők? Milyen különös kapcsolat fűzi össze őket? Milyen titkokat hordoznak múltjukban? És milyen döntésekre kényszeríti őket a körülöttük egyre embertelenebbé váló világ? S meddig nyúlhat döntéseink felelőssége, ha az élet mentésének bátorsága a halálig ível?

Rettegünk. Vagy inkább „csak” szorongunk, hiszen annyi már a félnivalónk ebben a világméretűvé szélesedett globális faluban, hogy nem is tudjuk számba venni mindet. Ha eszmék, vallások, hitek szabályrendszerébe kapaszkodunk pillanatnyi biztonságért: melyiknek nincs meg az ellentéte, ellen-eszméje, ellenvallása, ellenhite, melynek képviselői készek az életünket is áldozni igazukért? Ha az új-értelmű liberális gondolatokba menekülünk félelmeink elöl, hová lesz emberségünk? A – kiérdemelt – tisztelet, a megbecsülés, az áldozatvállalás felelőssége?

Hallottam egy idős házaspárról, akik túlélvén a haláltábort, fél évszázad elteltével is készenlétben tartották a bőröndöt: ha elvisznek, ha menekülni kell…

S ha már nincs hová? Ha a hétköznapjaink válnak észrevétlenül elviselhetetlenné? Akár az egykori orosz száműzötteké, akik egyike figyelmezteti szabályszegő társát: elvisznek! Innen? Hová?

A Helver éjszakája szembenéz a félelmekkel. Egy irracionális és kegyetlen világban két egymásba kapaszkodó ember különös kapcsolatán keresztül beszél felelősségről, hibákról és bűnökről, s mindenekelőtt szeretetről és szerelemről. Olyan helyzetbe helyezi szereplőit, amikor a menekülésnél, életünk mentésénél is fontosabbá válik az önmagunk és egymás iránt vállalt törődés, felelősség, szeretet.

Az előadás – szemben a darab legtöbb interpretációjának kirekesztő, aktuálpolitizáló értelmezésével – minden kiszolgáltatottnak, minden üldözött, halálra szánt áldozatnak állít emléket.

Bicskei Kiss László