A színpadi változatot Makai Imre fordításának felhasználásával készítette Enyedi Éva és Keresztes Tamás.

 „Olyan ragyogó egyéniség voltam, aki senkinek nem világított.”

 A vidéki birtokon megállt az idő. Unalmas és untató emberek gyűlnek itt össze, akik egymást és önmagukat is halálosan unják. Isznak, sírnak, panaszkodnak, és unalmukban kínozzák egymást. Szeretnének még szeretni, de már nem megy. Olyan emberek ők, akiknek sehogy se jó. Megöregedtek, elkedvetlenedtek és reményvesztettek. Mintha hajótöröttek lennének egy történelemből kiszakadt lakatlan szigeten. De még élnek, mert élni kell, és tűrnek, mert tűrni kell.

 Csehov 130 évvel ezelőtt írt darabja komédia. Esendő szereplőinek nyomorúsága egyszerre szívfacsaró és fájdalmasan vicces.