Előadásunk végén a Professzor Robert Desnos egyik verséből idéz, amelyben a Lány találkozik a Bikával. Aki beszél franciául, és vannak bizonyos ismeretei a görög mitológiából, érti az utalást Európa Zeusz általi elrablására. Csakhogy a francia és a klasszikus görög nyelv már teljesen eltűnt az európai műveltség palettájáról. Erről ír Bohumil Hrabal is. Európa elrablásáról, a múlt századi „régi világ” eltűnéséről. Az életről ír az elmúlás korában. MI VAGYUNK AZ UTOLSÓ RÓMAIAK. Arról a korról ír, amelynek a jelszava az lett: Pusztuljon a régi, romlott világ! Foghíjak című fiktív önéletrajzi regényében van egy rész, amelyben a szerző a Rokytka nevű libeni folyócska partján (az irodalmi életből való száműzetése idején élt ott, Prága peremén) feldarabolt bútorokból rak tüzet. Ezeket a bútorokat a forradalmárok dobálták ki az utcára az „egykori emberek” lakásaiból (találó kifejezés ez az orosz bolsevikokra). Tisztító ereje is van ennek a tűznek, bár a szerző tudja, hogy saját világa romjai, maradványai mellett melegszik, hiszen ő maga is mesteri kezek által létrehozott polgári ágyban született. Sokak sorsa ez: döbbenten nézni az alexandriai könyvtár megsemmisülését, közben melegedni a tüze mellett. Ebből az élményből született Bulgakov híres mondása: A kéziratok nem égnek el!
Hrabal Európa elmúlásáról, egy letűnt korról ír, de nem ez vár mindenre és mindenkire, az elmúlás és a halál? Nem a vég árnyékában élt élet lehetőségeiről olvasunk nála? Jan Díte története az én megítélésem szerint nemcsak Európa huszadik századának sajátos metaforája, hanem korunk európai emberének vallomása is egzisztenciális helyzetéről.
Michal Dočekal

MICHAL DOČEKAL
rendező, a prágai Nemzeti Színház igazgatója

Michal Dočekal már középiskolai tanulmányai idején színészként és rendezőként dolgozott a prágai Rubin Színház A Stúdiójában. 1985 és 1991 között rendezést tanult a Prágai Színművészeti Akadémián, és időközben fél évet vendéghallgatóként Londonban töltött.

1991 és 1994 között a Kaspar Színházi Társaság rendezője, 1994 és 2002 között a prágai Komédia Színház igazgatója volt, amely az ő vezetése idején, 1996-ban elnyerte az Év Színháza díjat. Egyik legendás rendezése Marlowe Doctor Faustusa, amelyet 2001-ben egy prágai metróállomáson vitt színre.

2002-től a prágai Nemzeti Színház művészeti igazgatója, ahol rendezőként is dolgozik – jelenleg hat előadása van műsoron, köztük az Egy őrült nap, avagy Figaro házassága, amelyet az Interferenciák 2012 fesztiválon láthatott a kolozsvári közönség, valamint a Godot-ra várva, mely 2013 tavaszán vendégszerepelt Kolozsváron. Több előadást rendezett Szlovákiában, 2010-ben pedig a budapesti Vígszínházban állította színpadra Hadar Galron izraeli drámaíró Mikve című darabját. 2012-ben a szintén Vígszínháznál rendezett Bertolt Brecht Jóembert keresünk című produkcióját a Pécsi Országos Színházi Fesztiválon a Legjobb előadás díjával tűntették ki.

Dočekal számos szakmai díj és elismerés mellett elnyerte a Cseh Irodalmi Alapítvány díját, az Ennio Flaiano Díjat, Josef Balvín Díjat, Theatre Newspaper Díjat, 2011-ben pedig az Európai Színházi Unió (UTE) igazgatótanácsának tagjává választották.

Az előadás időtartama: 2 óra szünet nélkül

Csak 12 éven felülieknek!

Dramaturg: Vajna Noémi
Díszlet: Martin Chocholoušek
Zene: Ivan Acher