A regény nem-csak a világhírt, hanem később az egyik legnagyobb elismerést, az irodalmi Nobel-díjat is meghozta írójának, sőt új kategóriát nyitott a huszadik századi irodalomtörténetben, melyet mágikus realizmusnak hívnak. De a legkülönösebb mégis az, hogy ez a könyv és a belőle készült feldolgozás - az igazi nagy történetekhez méltóan- magáról az életről, az élésről szól, s olyan közelivé hozza egy család történetét, mintha nem egy távoli, egzotikus világról mesélne, hanem egy sokkal ismerősebb, a saját kultúránkhoz nagyon is hasonlóról. Mindezt úgy teszi, hogy a csodákat az élet részévé emeli, s leplezetlen nosztalgiával festi varázslatosan gyönyörűvé az elveszett világot - a meleg nagycsaládban eltöltött fantasztikus gyermekkort, s minden olyan ártatlanság korát, melyben a gyerek szeme igazodik el a legbiztosabban.