„Hol volt, hol nem – ma így szól a mesém / egy kis ország a világ közepén / egy pattanás a földnek homlokán / ki föntről nézte, meg se látta tán. // Élt itt egy asszony, / de meghalt hamar / három leány maradt utána, jaj. / Agóniának, ő a legnagyobb, / a homlokán egyetlen szem ragyog. // Begónia, a középső leányka / három szemével pislog a világra. / Láthatjuk, ha a lányok ideállnak, / megfelelnek a szépségideálnak. // Ám a legifjabb… anyja szégyene! / Jaj, torzszülött! Jaj, hogy lett két szeme? / E földön egy szem lány, ki kétszemű, / Erzsinek hívják, róla szól e mű.”

A Grimm testvérek e kevésbé ismert meséje egy fordított világban játszódik: egy országban, ahol mindenkinek egy, három vagy öt szeme van. Egy országban, ahol a két szemmel született Erzsikére ferde szemmel néznek. Hisz olyan furcsa, idegen, ijesztő. A különleges, vicces Hamupipőke-történetben a kiközösített, cselédsorban tartott kétszemű kislány jó szíve és bátorsága végül győzedelmeskedik, sőt még a párját is megtalálja. Mi, nézők pedig talán megtanulunk más szemmel nézni azokra, akik nem olyanok, mint mi vagyunk.