Szimfóniák szárnyán

A görög eredetű συμφωνία (ejtsd szümfónia) együtthangzást, összhangot jelent, és bár az olasz sinfonia szó alatt még mást értettek, és szinte valamennyi hangszeres művet sinfoniának hívtak, a 18. századra, Haydnnek és a bécsi klasszikus mestereknek köszönhetően megszilárdult az így nevezett művek szerkezete. Persze a klasszikus modellt már Beethoven újraértelmezte, és szétfeszítette a szimfónia kereteit, a romantika és a 20. század szerzői pedig hol alázattal, az ősök iránti tisztelettel írták saját szimfóniáikat, hol lázadva, az korábbi mintáktól gyakran gyökeresen eltérve. A tinédzser Mendelssohn egytételes vonósszimfóniáját klasszikus példa, Carl Philipp Emanuel Bach művei nyomán írta, Sosztakovics kései Kamaraszimfóniája a szerző tragikus 8. vonósnégyesének zenekari átdolgozása, melyből a háború borzalmainak mementóját hallhatjuk ki, Britten Simple Symphony című műve pedig a zeneszerző gyerekkori témáiból, dallamaiból alkotott érettkori művet, a tételeknek alapvetően táncos karaktert adva.

Műsor:
F. Mendelssohn: h-moll Vonósszimfónia No. 10
D. Sosztakovics: Kamaraszimfónia Op. 110a
B. Britten: Simple Symphony Op. 4

Közreműködik:
Patkós Márton - próza
Budapesti Vonósok
Pilz János - koncertmester