„Számomra Bach elsősorban Isten-bizonyíték. Ebben a zenében, eszközeiben, nincs semmi romantika, semmi nosztalgia, semmi árnyék, feleselő dialektika. Semmi keresés: csupa találat! Semmi feleselés: csupán a centrum sodrása, a központ ereje, lüktetése. Mennyország-érv ez a zene, bizonyítéka annak, hogy ellentétek nélkül is van élet, sőt, az ellentétek nélküli életnek lendülete a leghatalmasabb, a »legizgalmasabb«. Klasszikus zene, s aki vonzásába kerül, annak a számára Bach az egyetlen klasszikus, mindenki más romantikus keresőnek hat az ő közelében. Örökös megérkezés ez a muzsika, s ezért nincs benne semmi szorongás, ezért merészel örökké útra kelni.” Pilinszky János szavai ezek arról a zeneszerzőről és zenéjéről, akinek egyik legjelentősebb, korszakos és egyetemes jelentőségű alkotását hallhatjuk ezen a felemelőnek ígérkező estén. A h-moll mise időtlen mű, a hit lenyomata, Isten és ember közötti híd; érdekessége, hogy látszólagos mérnöki pontossága és megszerkesztettsége ellenére is érzelemgazdag, már-már érzelmes kompozíció – Jézus keresztre feszítése például szívbe markolóan fájdalmas zenével szólal meg, a feltámadást ábrázoló tánczene (!) pedig felvillanyozóan életigenlő. Ez a magnum opus olyan, mint egy nagy regény: érdemes újra elolvasni, mert minden életszakaszban mást mond, és bár egyre jobban értjük, teljesen sosem fogjuk.

Samuel Marino - szoprán I.

Gavodi Zoltán - szoprán II.

Alex Potter - alt

Markus Francke – tenor

Wolf Matthias Friedrich – basszus

Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)

Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Hamar Zsolt karmester